Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


huszarszep.jpg

 

 

 

 

Erdőjáró ember vagyok, amolyan bakancsos. Puskám is volt, de rég letettem. Leginkább turistának mondhatom magam, mégpedig abból a — kihalófélben lévő — fajtából, aki a természet járását nem sportteljesítménnyel egybekötve műveli. Szelíd turista.

S némiképp tán beleillő is lehetek az erdőbe, merthogy, ha valakivel találkozok odakünn, csak ritkán nem szólít meg, kérdezve turistaútról, vadról, imént látott madárról vagy, hogy mit is érdemes megnézni a környéken.

És ez így történik velem a Vértesben, a Mátrában, a Mecsekben...